Álom: Halloween
Asami már éppen lefekvéshez készült. Behúzta a függönyt, majd bebujt a takarója alá. Percek múlva már el is aludt. Azt vette észre, hogy egy iskola kellős közepén van. Körül nézett és az osztály társait látta.
- Ez most álom? - nem hitt a szemének. - Mi ez a hely? Valami hatalmas!
Nézelődés közben észre vette az egyik toronyban Agurit.
- Ez mit keres itt? - de közben a fiú is észre vette Asamit. - Meg látott?
Elkezdett rohanni az ellenkező irányba. Futott ahogy a lába bírt. Egy üres szobába találta magát. Semmi nem volt a szobába csak egy hatalmas tükör és egy nagy ágy.
- Hol vagyok? - körbe nézett majd bezárta az ajtót. - Itt majd nem talál rám.
Meg fordult és a falnak nyomta valaki. Becsukta a szemét.
- Nem volt itt senki... - mondta halkan. - Hogy... jutottál be? - kinyitotta a szemét és észre vette, hogy Aguri az.
- Csak nem el akartál kerülni? - kérdezte a fiú.
- De! - lökte volna el a fiút.
- M-Mi ez az illat? Akár a friss vér! - le nézett a lány lábára és látta, hogy folyik belőle a vér. - Csak nem elestél a nagy menekülésben? - nyalta meg a szája szélét közben ki jöttek a szem fogai.
- V-Vámpír? - egyre hevesebben kezdett el verni Asami szíve.
- Valami olyasmi... - Aguri közelebb hajolt Asamihoz és hátra tűrte a lány haját. - Nézzük az ízed is olyan finom-e mint az illatod. - oldalra billentette a lány fejét és könnyű szerrel bele harapott.
Ki buggyant a vér Asami nyakából. Asami össze szorította a fogát.
- Ha ennyire ellenkezel még jobban fáj. - tartott egy kis szünetet az ivásban a fiú.
A lány elengedte magát. Rá jött, hogy nem tud le győzni egy vámpírt. Percek múlva egy kis sóhaj hagyta el a lányt.
- Mi az? Élvezed? - nyelte meg a lány nyakát Aguri.
- Hagyd abba! - ellökte a fiút és ki rohant az ajtón.
Futott végig a hosszú egyenes folyóson. A kezét a nyakára rakta.
- Ha ő egy vámpír akkor lehet a többiek is azok! Belőlem folyik a vér!
A folyosó végén jobbra fordult és neki ütközött valakinek.
- E - Elnézést! - nézett fel a fiúra. - Engo?
- Te vérzel?! Ez nem lesz jó! Gyere velem! - meg ragadta a lány karját és elhúzta egy üres helyre.
- Mi történt veled? - mosta le a lány nyakát.
- Egy vámpír nekem eset...
- Már látom... - tette a kezét a két lyukra. Asami össze rezzent egy kicsit. - Bocsi.
- Semmi baj.
- Nem itt annyi vért. Inkább csak szórakozott. De ez az illat... - próbált uralkodni magán Engo. - Nem bírom! - meg nyalta a száját és elő villantak a hegyes szemfogak.
- Ne... - de már késő volt a fiú fogai az előző harapás mellé mentek. - Hagy abba... Kérlek!
Hátra dőltek az ágyon és a fiú a lány fölé térdepelt. Engo át karolta Asamit.
- Sajnálom... - abba hagyta az ivást ás fel állt a lányról.
Asami döbbenten feküdt az ágyon. Felült és a fiúra nézett.
- Cs- Csókolj meg... - mondta halkan.
- Micsoda? - kérdezte vissza a fiú.
- Csókolj meg! - állt fel az ágyról.
Engo bele nézett Asami kék szemeibe és az arcára tette a kezét. Lassan közeledett a lény felé, majd el csattant egy csók. Asami is át ölelte a fiút és csókolózásba kezdtek. Engo a szabadon levő kezét a lány derekára rakta. Ez így ment egy darabig majd valaki benyitott az ajtón.
- Hát te mit csinálsz vele? Ő az enyém! - lökte el Asamitól a fiút Aguri.
- Nem vagyok a tiéd! - ordított a fiúval Asami.
- Asami fuss! - üvöltötte Engo a lánynak.
Asami ki csapta az ajtót és rohant egészen az erdőig. El hagyta az iskolát. Az erdőben egy fának dőlt és elkezdett lihegni.
- Rohadt vámpírok! - bele túrt a hajába.
De ez a béke nem volt sokáig jelen. Zajt hallott az egyik bokorból, arra fordította a fejét és a levelek közé kiáltott.
- Ki van ott?! Gyere elő! - remegett.
Elő sétált a bokorból Aguri. Mind két keze véres volt.
- Mit csináltál Engoval? - nézte a fiú kezeit Asami.
- Beszélgettem vele. - a lányhoz lépet majd meg csókolta.
Valami feltűnt Asaminak. Ez a csók teljesen más volt mint a régi. Aranyos volt és tiszta. A csókot az ébredés vágta szét. Fel ébredt és meg látta a szobája plafonját.
- Mi volt ez? - ült az ágy szélére.
A szájára tette a kezét, majd a nyakára. Nem érzett harapás nyomokat.
- Tényleg csak álom volt. Egy nagyon érdekes álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése